Így ért fel a csúcsra Argentína

Argentína ezen a világbajnokságon nem a 2004-es értelemben vett görög típusú semmit nyújtotta, hanem valóban a nagybetűs semmit. Sőt, ez a 2004-es hasonlat talán a görögökre nézve sértőbb, hiszen Otto Rehhagel legalább tisztán bevállalta, hogy ők itt most bizony mindent szét fognak verni, ami labdarúgást találnak a pályán. Így is lett, megnyerték az Európa Bajnokságot.

A döntő előtt még semmit sem lehetett sejteni. A németek szokásosan magabiztosak voltak, ráadásul az elődöntőben történelmi vereséget mértek a házigazda brazilokra. Azóta megjelentek hosszas elemzések, értekezések, gazdasági, politikai, sportszakmai viszonylatban. Pedig igazából csak annyi történt, hogy egy jól összerakott csapat jól megvert egy közepes csapatot. Ha még szemléletesebb akarnék lenni, leírhatnám úgy is a két társaság közötti különbséget, hogy olyan volt ez a meccs mintha a Bayern vagy a Real Madrid jól megverte volna a Benficat vagy a Tottenhamet. Ennyit a korszakos németekről.

Argentína a németekkel ellentétben igazán komoly csapatokkal nem is találkozott a döntőig, a kivételt csak az elődöntőben tizenegyesekkel vert Hollandia jelentette. A Nigéria elleni találkozón (3-2) és a bosnyákokkal szemben elért 2-1-en kívül, Messiék kivétel nélkül egygólos meccseket játszottak. Az összes mérkőzésükön csak egy góllal múlták felül az aktuális ellenfeleiket. Különösen érdekes ez úgy, hogy Iránnal is meccseltek a Sabella-fiúk.

A mérkőzés kezdetén a németek támadtak többet, megpróbálták bedarálni az argentinokat, de azok állták a sarat és szemérmetlenül tördelték a játékot, mint a Mourinho féle Inter, vagy a Mourinho féle Real, vagy mint Mourinho bármelyik csapata. A németek tényleg úgy mozogtak a pályán, mintha egy gépezetet figyelne az ember. Messiék egy-egy megindulásból el-eljutottak a Neuer kapujáig, de az utolsó passzok rendszerint nem voltak pontosak. Mondhatnánk, hogy bezzeg ha Xavi osztana Messinek a válogatottnál, de ó’ hol van már Xavi…
A sokat nyomó németek kidolgoztak jó pár helyzetet, de a friss VB-rekorder Klose nem tudta őket gólra váltani, Müller pedig sokáig inkább a szélen játszott, így a társak nem őt találták meg a belőtt labdákkal.

A félidőre 0-0-val vonultak a csapatok.

A szünetben senki nem változtatott, valószínűleg mindenkét gárda hosszú éjszakára számított, nem akarták korán elpazarolni a cseréiket. A második félidő elején jutott először mindenkinek eszébe, még az argentinoknak is csak ekkor, hogy ezt a kék-fehérek akár még meg is nyerhetik. Messinek is felcsillant a szeme és sokkal harciasabban ment minden labdáért, mint korábban. Sabella mester csapatának sikerült meddő mezőnyfölényt kiharcolnia, de komoly helyzetük továbbra sem volt. A németek 10 perc után kijöttek a dél-amerikaiak szorításából és egy gyors ellentámadás végén Müllernek sikerült szinte szétforgácsolnia a felső lécet. Ezután kezdődött a tűzijáték. A szélen szinte menetrendszerűen érkezett Lahm, aki rendszerint Klose vagy Müller fejét kereste, többször nagyot kellett védenie Romero kapusnak.

És ekkor jött egy olyan történéssorozat, amire még a legvérmesebb argentin drukkerek sem számítottak. Nem, nem jött a Pato Abbondanzieri-Juan Roman Riquelme-Sebastian Veron hármas csere, bár ez sem lett volna meglepőbb annál, ami ezután következett. Messi hajszálpontosan kapott vissza egy labdát Mascheranotól, aki a kimozduló Neuer mellett lazán, a tizenegy méterről a hálóba gurított. A németek hitetlenkedve kocogtak közepet kezdeni, miközben Löwe nyakán az erek már-már ujjnyi vastagságúra dagadtak.

Még pár támadásra futotta Müllerék erejéből, de a jól tömörülő Argentinokról szinte minden visszapattant, mint Schiffer Andrásról az együttműködési felkérések.

A hármas sípszó után sem a világ, sem a helyszínen szurkoló nézők, sem a németek, de még Messiék sem hitték el, hogy megcsinálták. Egy meccsen sem játszottak jól, a semmivel nyerték meg a világbajnokságot.

Read previous post:
4 debreceni kocsma, ahol kivetítőn nézheted a vb döntőt!
Egy holland művész megfestette a saját gyerekrajzait
Close