A kötelező dörgölőzés metodikája

Sokan túl szigorúnak, néhol már igazságtalannak vélték a Kelet-Magyarország legnagyobb falunapjáról íródott sorokat. A legtöbben persze viccesen, jóindulattal közelítettek az egészhez, volt aki azzal ugratott, hogy vigyázzak, nehogy levágják a karszalagomat a bejáratnál.

A bírálatok nagy részével így nem volt gondom, inkább azok logikájával nem értettem egyet. Volt olyan beszélgetés, amelyben azt tartották visszásnak, hogy egyszer belépőt “kunyizunk”, majd utána jól lehúzzuk a fesztivált. Elég ijesztő elképzelni azt a fajta újságírást, ahol ezek az elvek uralkodnak, de szerencsére itt még nem tartunk.

Nagyon sokan leírták már azt a közhelyes gondolatot, hogy Magyarországon a fejekben vannak a legnagyobb gondok. Tusványos óta boldog-boldogtalan ideologizál, így ettől én most eltekintenék. De talán azért mondhat a magyar miniszterelnök olyat a liberális demokráciáról, hogy annak befellegzett, mert az évtizedek alatt, az előrejutás és a dörgölőzés az emberek fejében végérvényesen összefonódott. A folytonos helyezkedésben és a mindennapos igazságtalanságban megkeseredett embertömegek nem csak azt képesek elhinni, hogy hamarosan vége a nyugatnak, hanem azt is, hogy az új sztárok, ha úgy tetszik a követendő példák, Oroszország, Törökország és Kína.

Ha valami nem vagyok, akkor idealista biztosan nem, és nem is arról van szó, hogy egy kis ország, közepes fesztiváljáról szóló írásban, egy pár ezer olvasóval rendelkező oldal hasábjain kell megváltani az újságírást, vagy egyenesen a világot. Ezekkel a beszámolókkal csupán igyekeztem egyfajta egyensúlyt teremteni. Hiszen azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Campus pontosan olyan volt, mint ahogy azt a PR és egyéb anyagok láttatni engedték.

Read previous post:
A Jobbik ingyenes banki szolgáltatásokat szeretne
Sportszelet a mikróból!
Close