Már kikapni sem tudnak rendesen ezek a szerencsétlenek

Délután jutott eszembe, hogy este van a magyar-román meccs. Úgy döntöttem, hogy megnézem, elvégre több csalódást már biztos nem tudnak okozni ezek a túlfizetett, tehetségtelen, lélektelenül játszó focistautánzatok. Körbepakoltam magam az ilyenkor szokásos dolgokkal, volt itt sör, cigi, de még laptop is. Hogy mit is vártam a meccstől? Hát természetesen azt, hogy jól kikapunk. Még zsebkendőt is kikészítettem arra az esetre, ha Dzsudzsáknál megint eltörne a mécses.

Már az elején egy gyors kapott gólban reménykedtem, mert akkor nem csak azon nevethettem volna, ahogy értetlenül néznek egymásra ezek a védőknek nevezett bólya-testű bábok, de még a sok siránkozón is mosolyoghattam volna egy nagyot a Facebookon. Egyáltalán kik képesek komolyan venni még bármit, ami a magyar focival kapcsolatos? Amíg ezen gondolkodtam, majdnem gólt szereztek a románok, de valahogy sikerült eltakarítani a labdát Király kapuja elől.

Amikor már a félidő felén is túljártunk kezdtem kicsi ideges lenni, hogy sehol nincs még az a bizonyos román gól. Ezek a semmirekellők meg úgy mentek minden labdáért, mintha egy egész országért küzdenének. Szánalmas volt látni ahogy csúsztak-másztak, és borzalmasan dühített, hogy ezek már kikapni sem tudnak rendesen. Amikor épp indultam volna rágyújtani, egyszer csak Rat a baloldalon Varga mögé tudott kerülni, a védő középre gurított labdáját pedig Rusescu vágta a hálóba. 1-0 a románoknak.

Már cigivel a számban nyitottam a Facebookot, néztem a reakciókat, és csak nevettem. Írtam is, hogy ez még csak egy, örüljünk ha megússzuk a nagy verést. Persze közben én épp egy nagy verésben reménykedtem, mivel már elképzeltem a holnapi Nemzeti Sportot, címlapon az összeomló játékosok fotóival. Gyorsan meg is néztem, hogy mennyit költöttünk mostanában stadionokra, de közben már az járt a fejemben, hogy hogyan lehetne úgy megírni a meccsel foglalkozó cikket, hogy jó nagyot üssön mindenkin.

A második félidőben többet volt nálunk a labda, így a nagyarányú vereségről sajnos szép lassan le kellett tennem. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy ma még lesz minek örülnie ezeknek az elszánt magyar drukkereknek a langyos olajban sült krumplin és a majonézen kívül. Kevesebb, mint tíz perccel a vége előtt jó pozícióból végezhetett el szabadrúgást a magyar válogatott. Dzsudzsák állt a labda mögé, és pont úgy sikerült eltekernie a sorfal mellett, hogy Tatarusanu már csak beleérni tudott.

Dühömben hamuzás közben kettétörtem a cigimet, majd mikor próbáltam kicsit összeseperni a szétszóródott dohányt, összezuhantam. Eszembe jutott a közel 1500 őrjöngő magyar náci, akik több tízezer rendes, elfogadó, toleráns román között csinálják a balhét Dzsudzsák gólja miatt. Eszembe jutott, hogy milyen jó hangulatban voltunk még az északír meccs után, amikor felszabadultan nevethettük ki azokat, akiknek még mindig jelent valamit a magyar foci.

Ez az optimizmus a múlté, ezek a szerencsétlenek már kikapni sem tudnak rendesen.

Read previous post:
A DISZ mulatóssal hangol a Fórum környékén a holnapi választásra
A Nagy Debreceni Önkormányzati Választási Körkép
Close