Rendszerváltók a Facebookon

Tegnap este nem épp forradalmi hangulatban pörgettem a Facebookot és kapcsolgattam a TV-t, nagyjából így telt október 23-a. A nagy átszellemült emlékezésről már napközben letettem, most valahogy olyan álmos, vontatott volt az egész ünnep. Valószínűleg a rossz idő miatt.

A Facebookon mégis megakadt a szemem egy egyetemi tanárom által megosztott {url:http://www.dehir.hu/debrecen/a-rendszervaltas-egykori-diakjai-1989-csodalatos-ev-volt/2014/10/22/@cikken}. Szerencsére Tanár úr nem csak megosztotta, hanem ami még fontosabb, kommentálta is a Dehir írását.

{quote}Nohát! Sajátságos perspektívája a rendszerváltásnak: azok emlékeztek, akik nem voltak ott a sűrűjében. (Sűrűjeként értve a vízlépcső elleni ’88 októberi tüntetést, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének gyűléseit, az Ifjúsági Demokrata Fórum megalakítását, a ’88 novemberi egyetemi sztrájkot, melynek tényleges résztvevői kivívták a tanszabadságot, az MDF IPK-beli fórumait, a ’89. március 15-i tüntetést, a Tienanmen téri vérengzés elleni tüntetést, Nagy Imréék újratemetését stb.) De hát rég volt, igaz se volt.{/quote}

Sokat olvastam korábban arról, hogy a kommentek a mai újságírásban már külön tartalmi egységekként kezelendőek, sőt, esetenként egy hozzászólás több mondanivalóval, vagy ha úgy tetszik tartalommal bír, mint maga az eredeti szöveg. Most pontosan ez történt.

A kommenteket olvasva egy kicsit elénk tárulhatott az a komplex, a rendszerváltást megelőző 2-3 éves időszak, amelyben millió szervezet alakult és temérdek tüntetés szerveződött. Így rajzolódhatott ki például előttünk a város első ellenzéki tüntetése, a bős-nagymarosi erőmű elleni megmozdulás 1988 októberében. Az egyre csak érkező hozzászólások pedig újabb, és újabb történetszálakat vontak be. Azt éreztem, hogy akármennyi új információ érkezik ebbe a virtuális beszélgetésbe, azok soha nem fognak teljesen kibontakozni. És talán ez volt az a pont, amikor kicsit megértettem valamit a rendszerváltásból.

Íme a debreceni rendszerváltás-feed:

{image-p:1}
{image-p:2}
{image-p:3}

{**Mindeközben a Debreceni Egyetem megemlékezésén, amelyről a Dehir is írt, ezek hangoztak el:**}

{quote}…annak idején a végzős orvosok 90 százaléka tudott itthon elhelyezkedni, ma pedig ez csak 40 százalék. Rácz Róbert viszont arra mutatott rá, hogy akkor ők mégis húszéves fiatalok voltak, akik számára az aktuális sörmeccs ugyanolyan fontos volt, mint a napi politika eseményei.{/quote}

{quote}Várkonyi Attila (AKA DJ Dominique – a szerk) visszaidézte életének azon időszakát, amikor kétkezi munkásként dolgozott az Egyesült Államokban, majd 1989-ben egy másfajta morál és egy piros Subaru birtokában jött haza. Úgy fogalmazott: abban a rendszerben ő volt a „kerek lukban a négyszögletes fadarab” – de aztán sikerült tágítani a kereteket…{/quote}

{image-p:piros}

Azt hiszem lehet érezni az árnyalatnyi különbséget a két múltidézés között. A legkínosabb momentumok egyébként nem is az említett sörmeccsezés, vagy a piros Subaru voltak, hanem az, hogy többen gyakorlatilag elismerték, ők valójában csak a partvonalról figyelték az eseményeket. A szervezőknek talán érdemesebb lett volna jobban szétnézni a rendszerváltók között, lehet még a Facebookon is akadtak volna páran, akik akkoriban az események sűrűjében voltak. Ők talán valamivel árnyaltabb képet adhattak volna Magyarország egyik legnagyobb történelmi fordulópontjáról, mint DJ Dominique a piros Subarujáról.

Read previous post:
Így csinálná ki Amerika a Fideszt
Szép napot Debrecen! Forradalom van!
Close