Exkluzív lemezkommentár a Hanoi tagjaitól!

Minden, amit valaha tudni akartál a debreceni hardcore banda legújabb albumáról! Anekdoták, fun factek és hc-filozófia egyenesen a Hanoi tagjaitól!

Mint arról már mi is beszámoltunk nektek, tavaly egy nappal karácsony előtt megjelent a Hanoi első nagylemeze, a Látóképek. Az album remek kritikai fogadtatásban részesült, többek közt az Index év végi toplistáján ötödik helyezést ért el.

Bár a Néma falak, Üres fejek című kultikus 2010-es demó szövegeit a legtöbben már szinte kívülről tudják, az új számok nagy részét sokan valószínűleg még nem ismerik olyan jól. Pedig a Látóképek egy hosszú és meghatározó korszakot zár le a az együttes életében, mind a 11 dalnak megvan a maga története. Ezért megkértük a tagokat, hogy külön-külön mindegyik dalról meséljenek valami személyeset. Szerintük miről szól? Hogyan készült? Kinek melyik a kedvence, és miért?

Hallgassátok végig egyenként mindet, és közben mélyedjetek el Szabóka, Kóti, Szasza és Oli kommentárjában! Így a legközelebbi január 31-i lemezbemutató koncertre már mindegyik számhoz tudok majd kötni valamit.

1. Átoksúly:

Szabóka: Ez volt, ha jól emlékszem, az utolsó szám amit még Debrecenben, a HNO3-ban írtunk és úgy érzem, hogy talán ez az a szám a lemezről, ami a leginkább “Hanoi-s”. A szöveg a mai magyar fiatalság helyzetéről szól elsősorban, ami véleményem szerint elég sok kérdést rejt. Ezt próbáltam kicsit boncolgatni a szövegben. Az első sor (“újra vészjósló a helyzet…”) egyezése az Üzenet az ellenség falán című dalunk első sorával nem véletlen, próbáltam visszacsatolni a ‘gyökerekhez’. A dal címe egyébként a Szózatból ered (“Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.”), melyből ugyebár alapból idézve van egy sor csak kicsit kifordítva. Egyébként, aki nem tudná, ehhez a dalhoz készítettük el a lemezt beharangozó videót, ami a nyár és az ősz folyamán felvett élet-, koncert- és studió-képekből állt össze, és szerintem elég parádésra sikeredett.

Kóti: Ez a szám igen hamar felkerült a listára és az utolsók közt nyerte el végső formáját. Szóval folyamatosan alakítottuk, hozzátettünk, elvettünk belőle és a végén ez lett belőle. Elég szépen reprezentálja azt, amit játszunk, ezért is választottuk ezt a számot a videó vágásához.

Szasza: 2012 végén vittem le próbára az alapját, de felvétel előtti napokban is még evolválódott. Az idő ápolta ezt, meg a rengeteg gyakorlás. Szeretem, mert egyben van az egész, nincsenek benne nagy megfejtések, és hasonlít a régebbi dalokra. A szövegről a huszonéves dilemmáim jutnak eszembe: mi legyen a következő lépés a jövőképed felé egy olyan rendszerben, ahol a döntéseid csak újabb kérdőjeleket szülnek, és egyébként is felülírható vagy.

Oli: A klipes szám, sok hozzáfűznivalóm nincs is. Fasza, lendületes, konkrét, egyik kedvencem a lemezen. Hallgasd!

 

2. Január

Szabóka: Az egész lemez megírása úgy indult, hogy fogtunk egy pizzásdobozt és elkezdtük rá felirogatni a már kész vagy félkész dalokat, és megegyeztünk, hogy mindaddig nem kezdjük el rögzíteni a számokat, amíg 20 tétel fel nem kerül a kartonlapra, hogy legyen miből szelektálni, és tényleg csak a legjobb számok kerüljenek fel a lemezre. Ez volt az első olyan dal, amit nem dobtunk ki. Igazából már megírtuk kb. 2-3 éve és általában játszani is szoktuk. Azért Január lett a dal címe, mert az újrakezdésről szól, valamint arról, hogy néha jobb elgondolkoznunk a dolgainkon mielőtt nagy ígéreteket tennénk mások vagy önmagunk felé.

Kóti: Egyszerű, gyors, rövid. Nincs túlcsicsázva. Túl sok minden nem jut eszembe erről a trekkről, mert Szasza ötletei vannak benne főleg, és a szöveghez sincs sok közöm. Talán annyi, hogy először, amikor olvastuk a szöveget Olival, azt hittük, hogy a maszturbálásról szól, de nyilván nem. Jó játszani, mert hamar vége van.

Szasza: A közepe (1:02-től…) sokáig nem volt kész, meg szar is volt. Nem tudtam kitalálni oda semmit. Aztán egy nap lementem a HNO-ba, kiültem a teraszra, és valahogy megalkottam azt a „sztóneres” részt benne. Szóval erről mindig az a korszak fog eszembe jutni. Egy menedék volt az a hely, rengeteg élménnyel.

Oli: Amikor megcsináltuk a pizzásdobozt, ez volt az első, amit felírtunk rá. A húszas listáról az Átoksúlyon kívül a lemez többi dala a végén íródott, így az albumon belül is látható picit, mennyi mindenben változott a zenénk az elmúlt évek alatt.

 

3. Keresztre szegezve

Szabóka: Na ez a dal elég kísérletezgetősre sikeredett. A szöveg azokról az emberekről (ismerőseimről) szól, akik totálisan képtelenek változtatni magukon vagy a környezetükön, és ezért egyre lejjebb csúsznak azon a bizonyos lejtőn.

Kóti: Szasza hozta le az alapot, aztán kiloptam Lajos pedalboardjából a delay pedált, és kitaláltuk rá ezeket az atmoszférikus elemeket. Elég sok poszt-rockot hallgattam abban a periódusban. Aztán vettem egy DD7-et, és kitaláltam egy denevér-reptető szólócskát a blekkmetálosoknak, azóta nem húzom be Lali pedáljait. A végeredmény elég színes lett, de néha már nekünk is uncsi a tukatuka, ezért próbálunk kísérletezgetni a jövőben is.

Szasza: Ez egy ilyen kísérletezős szám. Úgy indult, hogy megjelent az After the Fall Unkind című albuma, ami az egyik kedvenc lemezem lett. Emlékszem, akartam egy hasonló hangulatú számot, mint az Unkind, viszont én nem vagyok egy jó gitáros, és féltem, hogy nem tudom Kótinak meg Olinak elmutatni, mit akarok. Aztán sikerült, erre ők meg elkezdtek ragaszkodni más elemekhez is. Így kerültek bele a delayek, a szóló meg a leállás. A végén teljesen más lett, mint amit akartam kezdetben, de örülök neki.

Oli: Számomra ez a track mindig fekete bárany volt valamiért. Kicsit más, mint a többi, amivel nem is lenne baj, csak tartottam tőle, hogy ki fog lógni a lemezről. De végül nem, hogy kilóg, de egy húzószám lett a belőle.

 

4. Tervek

Kóti: Szeretem az átvezetőket, mert annyival másabbak, mint a számaink. Ezért jól használhatók lemezen szám-introként és interludeként is, koncerten meg színesíteni lehet az átmeneteket velük.

Szasza: Van egy bátyám, aki nélkül nem tartanék zenében ott, ahol. Szóval kicsit neki is köszönhetek mindent ezen a téren. Sose volt szentimentális, de amikor megszületett a fia, megkért, hogy írjak egy dalt. Ez így érzelgősnek hangzik, de ha valakiről lehetne dalokat írni az a bátyám. Mondtam, én nem tudok komponálni, se szöveget írni, de ha valami lesz, szólok. Akkoriban basszusgitáron próbáltam bontogatni, és valahogy kijött a Tervek eleje, a maradékot Kótival összeraktuk. Így született meg ez a kis szövegnélküli átvezető a következő dal elé.

5. Feláldozottak balladája

Szabóka: Sokáig zeneileg engem nem győzött meg ez a szám, de szöveggel együtt már beadja. Egyébként apró érdekesség a szöveggel kapcsolatban, hogy az énekfelvétel előtti este kezdtem el írni, és a studióba érkezés előtt pár órával fejeztük be Kóti segítségével. Volt egy hosszab vacilálásunk, hogy az Átoksúlyra vagy erre a dalra készítsük-e a klipet, de úgy döntöttünk végül, hogy a közepén a lassú rész nagyon megtöri, és nehéz lenne rá vágni, így inkább az Átoksúlyra esett a választásunk.d
Azt látom, hogy manapság nagyon jól megy az embereknek az önsajnáltatás és totálisan örömüket lelik abban, hogy apró szarságokon picsognak. Nem akarok most elmenni ilyen képmutató irányba, hogy ‘bezzeg Afrikában’. De nézzen mindenki például a nagyszüleire, az ő idejükben sokkal több nyomorúság övezte a hétköznapjaikat mint mai fiatalokét. Nagyapám például öt évet volt orosz hadifogságban 16 és 21 éves kora között. A legszebb éveit vették el, mégsem hallottam egyszer sem siránkozni semmilyen hülyeségen. Egyébként a bakteres sztorit is ő mesélte, hogy mikor vitték ki őket a málenkij robotra és nem voltak meg elegen, az oroszok megfogták a vasutast és vitték őt is.

Kóti: A basszuskiállások mindig remek alkalmak arra, hogy együtt ordítós pátoszokat csempéssz egy dalba. Azt hiszem Szabi ezzel a mondattal konferálta fel az új ötletét a teremben: „Tudod mi kell még az új lemezre? Egy toszott nagy basszus kiállás” Aztán beadtuk. Jó lett. Bár tényleg rezgett a léc, ez a szám alatt, de ezek mindig átfordíthatók az ellenkezőjükre egy-egy új rész beiktatásával, vagy szerkezeti átvariálással. Egyébként is utálom a tipikus verse-refrén-verse-refrén-kiállás-refrén4x szerkezetű számokat. Mivel általában sok ötletünk van egy számhoz, ezért telezsúfoljuk mindenféle megoldással. Például itt is csak motívumok ismétlődnek, de a szerkezet teljesen lineáris marad. Ezt a kötetlenséget mindig is szerettem a hardcorepunkban. Végül ez lett az egyik legerősebb nóta, szóval örülünk, hogy
megtartottuk.

Szasza: A kedvenc számom, de nagyon nagy kínlódás volt a megalkotása. Volt egy megegyezésem tavaly (2014) tavasszal Kótival, hogy még írok egyet és aztán vehetjük fel az egészet. Emlékszem kinnt voltam Németországban és melóztam ezerrel, de amikor hazaértem a koliba egyből ezzel foglalkoztam, hogy valamit összehozzak. Én hiszek abban, hogy amihez szorgalommal állunk meg alázattal az előbb utóbb révbe ér. Ehhez a számhoz pont így álltam. Sokat próbálgattam gitárral meg basszussal, hogy mi legyen benne. Befejezetlen is maradt egy ideig. Bizonytalan volt az egész, ami kicsit frusztrált is. Végül aztán mindenki belerakta a saját alázatát és ez lett belőle. Kiváló példa arra, hogy a többiek nélkül sose tudnék olyan dalt írni, ami megfelelne nekem. A szöveget ha jól tudom Kóti meg Szabóka együtt írták. Az egyik legjobb szövegük. Érdekesség még hogy a hangszeres részét három különböző teremben, Szoboszlón, Debrecenben meg Budapesten hoztuk össze meg még valami részletet belőle kinntről is küldözgettem Kótinak.

Oli: Ezzel a számmal az volt a legnagyobb parám, hogy Szabóka baszott rá szöveget írni, ami miatt nem is foglalkoztunk vele eleget. Én a szöveget csak az énekfelvételeknél hallottam, de egyből ki is rázott a hideg, és mondtam, hogy ehhez kell a klip (de végül nem ehhez lett). Nekem ez a kedvenc számom a lemezen!

 

6. A legmagasabb erdő

Szabóka: Ez is egy már régebben megírt szám, ami elég tukkó lett. A szöveg szerintem nem igényel sok magyarázatot. Talán a cím. “Kösd fel magad a legmagasabb fára, hogy mindenki tisztán lássa…” képzeljetek el egy olyan erdőt, ahol mindenkinek egy akkora fa jut bitóul, amekkora geci volt életében.

Kóti: Sokat agyaltunk, hogy mi legyen a címe. Amikor olvastam a szöveget végig ez az erdős kép lebegett a szemem előtt, elmagyaráztam a többieknek és akkor valahogy ráhúztuk a számra. Nem variáltam túl ezt a számot, egyszerű gyors hardcorepunk egy húzós középtempós kiállással; semmi meglepetés. Néha jó feloldani a bonyolultabb, velősebb számokat egyszerű, túlgondolásoktól mentes részekkel. Ez pont egy ilyen szám. Mosholjatok!

Szasza: Egyszerű mint a faék. A közepén van egy leállás, amiről a Minority unit jut mindig eszembe. Remélem fogunk hasonlót írni később is.

Oli: Ez alatt nagyon rezgett a léc. Sokáig úgy volt, hogy ha fel is kerül, akkor is csak titkos szám lesz belőle az album végén. Szerintem csak az mentette meg, hogy koncerteken játszottuk párszor, és kurva jó volt a visszhangja. Ez lett az, ami miatt kapott egy külön tracket a lemezen.

7. Ne nézz a napba

Szabóka: Ez a dal kicsit kakukktojás a többi között, ha emlékeim nem csalnak akkor egyszer majdnem ki is húztuk arról a bizonyos listáról. Enyhén pop-punkkos meg vannak benne érdekes megoldások, de szerintem pont ezek miatt lett egész egyedi. A szöveg alapötletét a PI című filmből merítettem, ami egy matematikusról szól, akinek az anyja mindig mondogatja gyerekkorában, hogy ne nézzen a napba, mert megvakul, de az intelmek ellenére hatéves korában megteszi, és habár ideiglenesen, de elveszíti a látását. A ‘napba nézés’ igazából egy metaforikus kifejezés arra, hogy ne tegyél olyat, ne foglalkozz olyan dolgokkal, amiket az emberek általában őrültségnek tartanak. De ha ez így lenne, akkor még mindig azt hinnénk, hogy lapos a föld, vagy még rosszabb… Szóval az alapkoncepció valami ilyesmi lett volna, hogy merd áttörni a személyes, vagy épp a társadalmi korlátokat, mert csak így tehetsz/tehetünk szert eddig nem ismert dolgokra; így leszünk egyre jobbak mind individuumként, mind közösségi szinten. Aztán végül kicsit elvittem más irányba is a szöveget, de a mondani való lényege valami ilyesmi akar lenni. Plusz érdekesség, hogy ezt a szöveget még anno egy régebbi számra írtam, ami ki lett dobva, és amikor ez elkészült, akkor ráigazítgattam. A dalban hallható egy kis dallamos ének is, amiért ezúton is köszi Takinak a Have No Clue-ból.

Kóti: Amikor megírtuk, nem volt valami átütő sikere zenekaron belül. Szerintem én voltam a leghangosabb, hogy dobjuk ki az ablakon, pedig én írtam az alapot. Ráadásul szöveg se volt rá sok ideig. Addig rüheltem, amíg egyszer Szasza ki nem találta, hogy menjünk le a terembe ketten és boncolgassuk. Akkor erős ráncfelvarráson esett át, és talán el is hittem, hogy még lehet belőle valami. Aztán Taki rátolta a tiszta éneket, teleraktuk csordavokállal, és bumm így lett a csokapik. Felvételen nagyot üt, és sokaktól hallottam vissza, hogy ez a legjobb trekk a lemezen.

Szasza: Azt tudni kell, hogy sokkal több dalt írtunk, mint amennyit felvettünk. Ennek a számnak volt egy korábbi verziója teljesen más hangszereléssel, még koncerteken is játszottuk. Végül kidobtuk, mert nem illett a képbe meg a közepén volt egy hatalmas Brat Pack nyúlás. Lett helyette ez. Kóti érdemei a témák, szóval gratuláljatok neki.

Oli: Sokáig ez volt a kedvencem. Emlékszem, Kóti nagyon erősködött, hogy dobjuk ki, mert neki nem tetszik, amit még mindig nem értek. Szaszával ketten kitartottunk amellett, hogy márpedig ezt felvesszük, és kész. A középrészhez tudtam, hogy oda Taki hangja kell, amit el is vállalt, és ennek nagyon örülök.

8. Szélcsend

Szabóka: A kakukktojások sora folytatódik ezzel a számmal. Amikor először lehozta Kóti ezt az ötletet eléggé kétkedve fogadtam, de utólag visszahallgatva már örülök, hogy megcsináltuk.
Az utolsó három (pontosabban négy) szám (szövegileg) összefügg, és magunk között csak trilógiaként emlegetjük. A sorokat ezekre Kóti írta, de ezt leszámítva teljesen bele tudom élni sajátmagam is, mivel kb. legjobb spanok vagyunk lassan 17-18 éve, és tudom, hogy számára miről szólnak ezek a szövegek.

Kóti: Az ötlet az volt, hogy valami kis koncepciót gyúrjunk be a lemez meglévő számai közzé, ezért kitaláltam, hogy lesz három egymást követő szám, ami szövegileg és zeneileg laza kapcsolatban áll egymással. Ebből a számból indultam ki a másik kettő megírásakor, de akkor még ez is teljesen más volt zeneileg. Valami oldaltamozós rész volt benne, meg gyors tukatuka. Aztán amikor kész lett a másik két szám, akkor ennek az első verziója ment a levesbe. Gondoltam, hogy akkor ez a szám legyen egyfajta felvezető a másik kettőnek, ezért semmi gyors téma, inkább
screamos és metálosabb elemeket építettünk bele. A három szám témája, pedig azokat a személyes élményeket és negatív élményeket dolgozza fel, ami az akkori bő egy évben ért. Tényleg semmi monumentális dologra nem kell gondolni, pusztán elég sok minden megváltozott akkor körülöttem, és elég sokféle hatás ért, amiket eleinte nehezen dolgoztam fel, később pedig levontam belőlük a magam tanulságát. Ez valamennyire új dolog a zenekar szövegeit tekintve, hiszen idáig főleg a külső világ és saját környezetünk egy-egy szeletét, problémáit boncolgattuk, itt
viszont az egyén saját belső világára, mozdulásaira reflektál, ami egyértelműen összeszűkíti és befelé fókuszálja azt
perspektívát, ami idáig a zenekar látcsövével volt látható.

Szasza: Kóti írni akart 3 számot az albumra, ami az ő koncepcióján nyugszik és az élményeit dolgozza fel. Ez az első ebből a háromból. A szám közepe (00:50-től a díszítés) egy stúdió-kreálmány, sose próbáltuk el így előtte ebben a formába. Meg ha nem tévedek, ezt a szöveget használtuk egy másik gyors számra is, amit végül nem vettünk fel (Krokett).

Oli: Itt kurvára meg volt kötve a kezem, csak azt csinálhattam, amit Kóti mondott és kitalált, még a pörgetéseken is veszekedtünk, hogy hol legyen benne és hol ne, vagy éppen milyen legyen a dob alatta. De vegül csak összejött, és szerintem fasza lett!

 

9. Lépést tarts!

Szabóka: Erre a dalra egy átmulatott este és néhány óra alvás után még részegen, de már másnaposan raktuk rá a szöveget, ami elég megrázó élmény volt számomra, de csodával határos módon nem felejtettem el a következő próbára. Hatalmas virtuális pacsi Viktornak a Téveszméből a közreműködésért!

Kóti: Annak ellenére, hogy kicsit hosszúra sikerült, mind zeneileg mind szövegileg szeretem ezt a számot. A stúdióban Dexterrel még elég sok új elemet belepakoltunk a közepén lévő elszállós részbe, szóval elég patent lett. Egyébként a stúdióban végig új ötletekkel és megoldásokkal állt elő, amiknek egy részét örömmel vettük és beépítettük a számokba, másik részét meg kikukáztuk. Mivel a legtöbb dal két gitárra van megírva, de egy gitárral írtuk a számokat, bőven volt tér ezeknek a kísérletezgetéseknek. Már a felvételek előtt szerettük volna, ha Viktor közreműködik az új lemez egyik számában, mivel Szabóka is közreműködött a Téveszme-felvételek során, meg amúgy is baráti viszont ápolunk velük már a kezdetektől. A kérdés csak az volt, hogy melyik trekkre essen a választás. Végül valaki kitalálta, hogy legyen “óó”-zás az egyik dalban, és akkor már tudtuk, hogy ez lesz az a szám, mivel nálunk mindenkinek csapnivaló énekhangja van.

Szasza: Az előző szám folytatása. Elég gyorsan össze lett téve, amennyire emlékszem. Egyrészt itt már Budapesten próbáltunk saját teremben, meg Kóti tudta mit akar. Ő amúgy se szokott annyit hezitálni egy számon, mint én. Lejön a terembe úgy, hogy van egy számnyi ötlete és elmondja hova mit akar, mint valami karmester.

Oli: Ez a szám volt szerintem az utolsó, amit megírtunk a lemezre, és így a legkiforratlanabb is. Ellenben ez az a szám, ami kicsit iránymutató, hogy merre is halad a zenekar.

 

10. 849211

Szabóka: Fateromnak ez a csengőhangja ha hívom.

Kóti: Tél volt. Ültem az íróasztalomnál, éppen tanultam a matematika vizsgáimra, közben gitároztam és próbáltam irracionális számok számjegyeinek ritmikájára illeszkedő gitártémákat kitalálni. (Ez komolyan úgy hangzik mintha tudnék gitározni, pedig egyáltalán nem.) Ez a kis szösszenet lett a végeredmény. Ha nagyon rá akarjuk
erőltetni, akkor a végtelenségig való ismétlődés összhangban áll az utána következő szám mondanivalójával, plusz annak a számnak is a vége a végtelenségbe nyúlik. Szóval ennél jobb introt keresve se találhattunk volna a Szakasztörésnek. Éljen a gyök2. A cím egyébként annak a lakásnak a kapukódja, ahol akkor laktam.

 

11. Szakasztörés

Szabóka: Nekem ez a kedvenc számom a lemezről, mind zeneileg, mind szövegileg nagyon masszívra sikeredett. Kíváncsi vagyok koncerten, hogy fog működni…

Kóti: „Építs, törd össze, építsd újra és törd össze.” Ez kb össze is foglalja a három szám lényegét, nem volt kérdés, hogy ezt tesszük utolsó számnak a lemezre. Később jött az ötlet, hogy a szélcsendbe építsük a törj szakaszt, a lépést tarts!-ba az építs szakaszt és az utolsó számban pedig össze ér a két szál. Volt egy kis szájtépés köztem és Szabóka közt, hogy a végén mennyire legyen szenvedős az ének, aztán még Szasza belepumpált egy basszus outrót, én meg kitaláltam, hogy gerjedjen csutkára a két gitár és így legyen vége az albumnak. Koncerten valószínűleg egy kis csavarral fogjuk játszani ezt a részt.

Szasza: Szerintem a legmotiválóbb darabunk ez lett. A célkitűzések a legfőbb mozgatórugóink, amik megannyi akadályon átvisznek minket, nélkülük mihasznák vagyunk és közönyt táplálunk. Lehet Kóti másra gondolt a sorok mögött, de nekem ez jut róluk eszembe.

Oli: Amikor írtuk ezt a számot, az istenért sem tudtam megjegyezni az elejét. Amikor azt hittem, már tudom, mondtam is a többieknek, hogy nyomjuk koncerten is, aztán persze szépen be is sültem vele Bécsben, és másnap Jánossomorján. Remélem, Debrecenben már menni fog!

(Kép: Hanoi Fácsé)

Read previous post:
Kiégett egy autó Mikepércsen

Leszbikus nőkkel promózza az új oldalát a Hajdu Press

Close