Nem a négyes mellett ácsorgok, hogy egy kamionost szopjak fél órában ötezerért (18+)

Emlékeztek arra a viccre, amiben egy BMW és egy Trabant megállnak egymás mellett a pirosnál? A Trabiból kiszól egy öreg bácsi a huszonéves nőnek, aki a BMW volánja előtt ül: hogyan tudott ilyenre szert tenni ennyire fiatalon? Ő negyven évet lenyomott a gyárban, és ennyire futotta neki. A lány erre azt kérdezi, tudja –e, mi az orális közösülés? A papa azt feleli, persze, az a szopás, mire a hölgy visszavág: nem, negyven évet lehúzni a gyárban, na az a szopás.

Manapság jót röhögünk ezen, de ha belegondolunk, sok fiatal lányt nem tudnak olyan mértékben támogatni a szülei, mint ők azt elvárnak. És akkor kezdődnek a gondok: miből menjek fodrászhoz, mennyibe kerül a műköröm, és jaj, a tavalyi téli kabátom már nem divat, le kéne cserélnem egy másikra, de a rezsit is ki kéne fizetnem az albiban. Erre talált megoldást – nevezzük a cikkben Andinak – egy debreceni lány, aki saját maga teremti elő szükségleteire a pénzt.

Mikor Debrecenbe jöttél, mennyire érezted másnak ezt a helyet? Elmondásod alapján kis városban, szinte faluhelyen nőttél fel, itt pedig kinyílt előtted a világ.

Valóban, az első hónapokban magába szippantott a város. Hamar lettek barátaim, akikkel eljárogattunk bulizni, és az albérletemben, ahol két másik lánnyal laktam, ők is rendesek voltak. Az első hétvégéken szinte mindig hazamentem anyáékhoz, aztán ezek elmaradoztak, mert mindig péntekre vagy szombatra estek a jó bulik. Ott nem sok mindent tudtam csinálni, tanulni különben sem ültem le, mivel azt elég a vizsgaidőszakban. Hé, haver, ez egyetem, nem?

Ezek szerint eleinte kijöttél abból a pénzből, amit a szüleidtől kaptál. Azt mondtad, nyár végén megközelítőleg kalkuláltatok, mennyi pénzre van szükséged egy hónapra, ami fedezi az albérletet, a számlák rád eső részét és a kajálást is.

Mikor vasárnap jöttem vissza, anya egy bőröndnyi ételt csomagolt be, ami csütörtökig ki is tartott. De mivel nem jártam haza egy idő után, nekem kellett gondoskodnom erről is. Meg hát tudod, a buli is költségekkel jár. És nem árt, ha télen elkezdesz szoliba járni, mert úgy fogsz kinézni, mint egy vízi hulla. A körmeimet bénán csinálom, kellett keresnem egy manikűröst. Ezek alapján biztosan azt hiszed, egy buta picsa vagyok, de nekem erre van igényem, nem vagyok hajlandó lemondani róla.

Nem hiszek semmit, elvégre nem az én tisztem megítélni másokat. Viszont az egyre több felmerülő költséget már nem tudták anyukádék finanszírozni.

Persze, hogy nem. De nem is mondtam nekik. Szerinted apám, aki egész életét keményen végig dolgozta, hogy tisztességesen felneveljen minket a bátyámmal, hogy fogadta volna azt, hogy a kislánya végigitta a szombat estét, és hajnalban taxival kellett hazamennie mert nem látott előre két métert sem?

Diákmunkával nem próbálkoztál? Hogyan jutott egyáltalán eszedbe, hogy más módon keress pénzt?

Voltam diákszövetkezeteknél. Egyszer – kétszer alkalmaztak is hostessnek, de a nettó 450-es órabér szerinted mire volt elég? Semmire. Aztán az egyik buliban ami a városban volt, összekeveredtünk egy nagyobb társasággal. Az egyik pasinak nagyon bejöttem, mászott rám egész este, mire viccesen megjegyeztem neki, hogy egy húszas alatt hozzám sem érhet. Szó nélkül kivett negyvenet a tárcájából, és a kezembe nyomta, hogy akkor menjünk fel hozzá.

Na jó, ez most kicsit éles váltás volt nekem, szerintem én ott helyben lefőttem volna.

Először én is megijedtem. Nem gondoltam komolyan ezt az egészet, mondtam is Zolinak – nevezzük így – hogy megigazítom a sminkemet a mosdóban. Volt három percem átgondolni az egészet. Egész hónapban nem kerestem ennyit, most pedig egy éjszakáért a zsebembe tették a pénzt. Mi rossz lehet ebben?

És rossz volt?

Nem, egyáltalán nem. Ne úgy képzeld el, mint egy vadállatot, aki fizetett egy nőért, és ezért mindent megtehet vele. Egyszerűen csak meg akart kapni, és mivel fizetett érte, én felmentem vele. Azóta egyedül lakom, elkezdtem a jogsimat, és már anyáéktól sem kell pénzt kérnem, mert úgy tudják, gyakornok vagyok egy cégnél, ami a tanulmányaimba pont belevág.

Oké, elhitték a szüleid. És mi a helyzet a barátaiddal?

Nem kérdezősködnek, soha nem tudták, hogy mennyire csórón kerültem ide. Vagyis, nekem az csóró. Mert most fent tudok tartani egy lakást, és nem kell gondolkodnom a boltban azon, mit vehetek meg hónap végén. Diákként nagyon nehéz. A szülei az embernek általában nem tudják támogatni őt, ezért más megoldást kell keresni.

Például leállni – bocsánat a kifejezésért – kurválkodni?

Így is lehet fogalmazni, de nem tartom magam annak. Jelenleg hat férfi van, akik rendszeresen látogatnak, és ők csak fizetnek egy szolgáltatásért. Nem a négyes mellett ácsorgok, hogy egy kamionost szopjak fél órában ötezerért. A mai világban vagy ezt teszed, vagy dolgozol óránként négyötvenért és vársz a csodára. Ha egyedül vagy, diákként képtelenség fenntartani magad.

Meddig akarod ezt csinálni? Úgy értem, a szépség múlandó, és te jelenleg azért kapod a pénzt, mert csinos vagy és megteszel dolgokat.

Gondolkodtam már ezen, de a diplomám megszerzésével felhagyok az egésszel. Addigra csak lesz rendes állásom, és nem érzem magam kevesebbnek azért, amiért így keresem meg a kenyérre valót. A vizsgáim megvannak, a számláim be vannak fizetve, pasim pedig nincs. Ne gondold, hogy én vagyok az egyetlen ezen az egyetemen, aki így él.

Read previous post:
Ne keress tovább! Megvan a tökéletes Valentin-napi ajándék!

Debrecenbe is megérkezett a csekkbefizető automata

Close