Anno én is kaptam egy ajánlatot, hogy mi lenne, ha én is torokra kapnám a városházát (18+)

Mármint úgy újságíróilag, és nem úgy, hogy könnyezzek, meg fura hangokat adjon ki a szám.

Több oka is volt, hogy miért nem fogadtam el az ajánlatnak alig nevezhető megkeresést. Egyrészt akkor már egy másik helyen dolgoztam, másrészt nem nagyon akartam az adófizetők pénzéből úgy megélni, hogy közben nyilvánvalóan nem látom el a feladatom. Az egyoldalú, pártos, megrendelésre írt névtelen véleményeket, és a kioktató hangnemet még talán megbocsájtja az ember. Vannak akik takonygerinccel születnek, vannak akiknél nehéz évek és súlyos traumák után alakul ki ez a hajlékonyság. Amit azonban már nehezebben vesz be az újságírás alapértékeit kicsit is komolyan vevő szerencsétlen gyomra, az a nyilvánvaló szakmai hibák sora. Ezek közül is a legdühítőbb a hivatkozások szinte teljes hiánya.

A meghatározó debreceni médiumok nagy része szinte egytől egyig azt a gyakorlatot követi, hogy még nyilvánvaló esetben sem jelölik egymást forrásként a cikkeik végén. Többnyire második, vagy harmadik körben hivatkoznak valamilyen, már átvett anyagra. A leggyerekesebb és legszakmaiatlanabb dolog viszont az, amikor úgy ír egy portál véleménycikket, hogy az olvasóinak meg sem adja a teljes kritizált anyag megismerésének lehetőségét.

A debreceni médiapiac anomáliái szinte végeláthatatlanok. Egymás mellett létező alternatív univerzumok vannak, ahol Kósa Lajos nem nyírja ki a fideszes kétharmadot, és nem számít természetkárosításnak az, ha tönkreteszik védett fajok fészkeit, fészkelőhelyeit. És, hogy miért marad fent ez az ellentmondásokkal, szakmaiatlansággal, szolgalelkűséggel teli fura világ? Hát miattatok, egzisztenciátokat féltő befektetők, és miattatok, ezt a rendszert akarva, akaratlanul konzerváló partnerek!

Read previous post:
Tudtad-e? – 4. rész

A kormány mondaná meg a hetedikeseknek, hogy mehetnek-e gimnáziumba, vagy sem

Close