Annyira szeretném lehúzni a Wasabit, de egyszerűen nem megy

Az utóbbi időben megszaporodtak az Instagrammon a Wasabiban készült rajolós képek, így közel egy év után ismét elnéztem a Piac utcán található koreai-japán-thai étterembe. Nem olyan régen rátaláltam Debrecen legautentikusabb koreai éttermére, ami után nem éreztem szükségét annak, hogy tovább keresgéljek, ha már meguntam a gyros-t pitában, vagy a kínainak csúfolt fényes olajkéregbe burkolt szezámos csirkét.

Mielőtt a műértők lenyomnának a torkomon egy házilag elkészített fugut, tudom, hogy a Zing és a Wasabi nem egy bajnokságban indul, valamiért mégis egymáshoz hasonlítom a két helyet. Az egyik egy koreai diákoknak otthont adó kollégium aljában működő igényes kantin, a másik egy kiöltözős, köcsög hely (látszatát keltő) étterem. Mindkét típus az ázsiai konyhakultúra sajátja, gondolom mondanom sem kell, hogy hozzám inkább az első áll közelebb, de én most az utóbbiban voltam.

Nagyon fontos, hogy amikor étteremről készül írni az ember, akkor próbálja meg a saját nyűgjeit, komplexusait félretenni, mert ha nem így tesz, akkor könnyen kivetítheti azokat a pincérekre, vagy magára a helyre.

Maga az étterem igényesen van kialakítva, bár nekem talán kicsit túl sznob az összhatás. Persze megértem, hogy a fiatal 30-as középvezetőket és a koktélruhás hölgyeiket így egyszerűbb megfogni, de nekem az ázsiai konyha mindig is valami harsány, játékos dolgot jelentett, nem valami kiöltözős köcsögséget. Az ételek egyébként az összhatást tekintve nagyon rendben voltak, és az alapanyagokkal sem volt semmi gond, mindössze három kis problémát vettem észre, de azok összességében nem rontottak annyit az ételeken.

A gunkan nigiri kicsit ízetlen volt, az édesrák farokrésze pedig majdnem megakadt a torkomon, a tigrisrák viszont kifogástalan “működött”, csak úgy, mint a thai currys leves:

11082771_938440846186883_555820723_n

11075860_938440702853564_52190734_nA pirított rizstésztás pad thai minden ízében kifogástalan volt, talán az eddigi a legjobb, amit valaha ettem. Csupán annyi kellemetlenség akadt, hogy a pincérrel félreértettük egymást, így a csak rákos tészta helyett csak csirkéset kaptunk. Visszanézték a rendelésünk, és lehet tényleg sokat értetlenkedtem, vagy nem voltam egyértelmű, mert a gépben csak csirkés pad thai volt bejegyezve. Ennek ellenére elnézést kértek a kellemetlenségért, majd szó nélkül kicserélték a tésztát, mindössze öt perc alatt.

11072230_938440622853572_680592401_n

A menü leggyengébb része a desszert volt. Persze a leggyengébbet ez esetben azért teljesen máshogy kell érteni. Gyakorlatilag egy királyul előkészített fagyasztott sajttortát kaptunk, amiben tényleg semmi nem hibádzott, egész egyszerűen a többi ételhez képest jellegtelen volt. Azért megmutatom, hogy nézett ki:

11072255_938441079520193_2032234342_n

Az ebéd mellé két gin tonic-ot, egy teát, és egy mentes vizet ittunk, összesen 12 000 Ft-t fizettünk, a számla pedig nem tartalmazta a szervízdíjat. És itt elérkeztünk a Wasabi egyik negatívumához, mégpedig az árakhoz. A budapesti pénztárcával mérve is drága étterem a fogások minőségének (pláne debreceni viszonylatban) fényében simán a megéri kategóriába tartozik, de nem lennék meglepve, ha egy darabig még a szűk sikerkockásinges, vékonynyakkendős srácok és szerelmeik tömnék meg esténként a helyet.

Read previous post:
Nem jut sehová az ország, ha kritizáljuk a közmédiát
Tudtad-e? – 16. rész

Close