A legőszintébb vers, amit valaha írtak Debrecenről

Rejtélyes, ismeretlen szerző tollából származó vers terjed napok óta a debreceni facebookozók körében. A kivágott újságszavakból összerakott névtelen levelek stílusát idéző alkotás valószínűleg azért tudott kiemelkedni a mostanában utcákon felbukkanó versek közül, mert őszinte és gunyoros, ugyanakkor pozitív végkicsengésű gondolatmenetével még egy hozzám hasonló, állandóan csak panaszkodó városlakóból is képes kihozni a büszke debrecenit.

Ha esetleg ti még nem találkoztatok vele, akkor itt most elolvashatjátok:

47458_slam_poetry
via: Facebook

Az alkotás az április 11 óta futó Posztolj verset az utcára! nevű mozgalom apropójaként készült, melynek célja, hogy aktivizálja a költészetért lelkesedő embereket, és rávegye őket, hogy ragasszanak ki verseket városuk közterein, ahol mindenki látja őket.

A nagy többség általában Kosztolányikat, József Attilákat és Ady Endréket ragasztott ki, de ezek szerint akadt, aki halott költők százéves versei helyett inkább saját költeményét tette inkább közszemlére, ezzel még jobban kimaxolva az utcai versragasztgatás alapötletében eleve ott lappangó street art faktort. A szerző kiléte ismeretlen volt, de csak mostanáig, ugyanis a Gittegylet.com Facebook-oldalára feltöltött poszt alapján sikerült lelepleznünk a rejtélyes költő(nő)t:

Képkivágás

Megkerestem Facebook-on Zsuzsát, és megkérdeztem, hogy tényleg ő írta-e a verset. Kiderült, hogy igen; először a Kölcsey Központnál lévő buszmegállóba ragasztotta ki, ahol még most is megtekinthető, de látható volt a főtéren is, csak onnan már letépték. Mint írta:

Mindig is kacérkodtam az irodalommal, bár ez az utóbbi években teljesen háttérbe szorult. Aztán 2015 január derekán valahogy újraírtuk a kapcsolatunkat. Ez a „mondóka” is csak ilyen rímfarigcsálásnak indult, aztán úgy döntöttem a költészet napja apropóján kiragasztom ide-oda, persze szigorúan név és tét nélkül… De hát, kicsi a város, semmi sem marad titokban. Nyilván stilisztikailag meg egyéb módokon kifogásolható, elnagyolt írás. Népszerűségét max a ritmusának és annak tudom be, hogy emberi nyelven szól, minden sorát érti és éli, aki debreceni.

Amikor arra kértem, hogy kicsit meséljen magáról is, akkor így fogalmazott:

Munkahelyemen fordító és tolmács vagyok, szakmám okleveles egészségpszichológus, egyébként csak egy bolond palóc lány vagyok, aki 8 éve kijózaníthatatlanul beleszeretett a cívisvárosba.

Read previous post:
Kiesett az U18-as magyar jégkorong-válogatott

A Campus a legszínvonalasabb hazai fesztiválhelyszín

Close