DEBRECORDS: Világszínvonalú indie-rock Debrecenből!

Két akkordos dalszerkezet, optimista mondanivaló, visszhangos gitárok, euforikus vokálok és szívszaggató, katartikus hangzás – sose gondoltam volna, hogy a világ legnagyszerűbb gitárpopos stíluselemei valaha is fel fognak csendülni Debrecenben. Azt meg végképp nem, hogy egy keresztényrock előadó padlásszobájából.

Nagy Tamás Debrecen egyik legaktívabb dalszerzője. Pályafutását a Tomi Szomorú nevű 90-es évekbeli kultikus debreceni alter-rock bandában kezdte, majd miután feloszlottak, az Amundsen nevű együttesben folytatta, később pedig egyszemélyes stúdióprojektbe kezdett Neonhal néven. Bár keresztény zenészként aposztrofálja magát, és a dalszövegei valóban hordoznak néhány vallásos utalást, hangzásukat tekintve a dalok messze túlmutatnak a beatmisés tingli-tanglin – tulajdonképpen teljesen vállalható indie-rockról van szó. A Galaxis utikalauz poposoknak című első albuma után május 17-én megjelent legújabb munkája a Kivezet, melynek címadó dalát itt meghallgathatjátok:

Pont így szólnak azok a zenekarok, akik az elmúlt 30 évben mondjuk az NME címlapján pózoltak. Bár a magyarok zenei ízlésében nem vert akkora gyökeret, tőlünk nyugatabbra hatalmas kultusza van az efféle egyszerű, lelkes, ugrálós, zajos gitárpopnak – csak hogy mondjak néhány közismert példát: Oasis, Radiohead, REM. Igényesebb zenei kultúrával rendelkező országokban ilyenektől üvöltenek a rádiók nap mint nap. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ez nálunk is így lenne, akkor sokkal jobb lenne az emberek közérzete is.

Ezt most csak azért mondom, mert miközben már hatodjára hallgatom újra dalt, azon morfondírozok, hogy vajon hogy jön itt a képbe a keresztényrock. Ezt a műfajt nem is nagyon szokták komolyan venni a kritikusok, a legtöbb átlagos zenehallgató pedig egyenesen a falra szokott mászni tőle, hiszen sokaknak óhatatlanul olyan érzése támad tőle, mintha valami szektás térítő ugrándozó hippi szintjére próbálná mosni az agyukat.

Ettől akár fenntartásaink is lehetnének Nagy Tamás zenéjével szemben, de hál’ istennek annyira nem tolja az ember arcába a Szentírás szövegét, helyette viszont úgy túladagol boldogsághormonokkal, hogy utána egész nap jó kedve lesz tőle az embernek. Talán épp csak ennyi volt a célja!

A teljes album itt hallgatható meg:

Fotó: Dankó Imre; Lemezborító: Gál András

Read previous post:
Fahéjszagolgatós incidens: kiábrándult a multikból a meggyanúsított vásárló

Gránátot találtak Pocsajban

Close