Így nyúlja le a világot a Wellhello

Ma Magyarország egyik legtudatosabban felépített könnyűzenei produkciója kétségtelenül a Wellhello. Amióta Fluor Tomi és Diaz életre hívták a formációt, azóta gyakorlatilag nem tudnak olyan dalt készíteni, amelyet ne ordítanának teli torokból a részegen buliból haza trappoló fiatalok.

A rendkívül népszerű csapat kapcsán azonban érdemes megjegyezni, hogy az alkotók szeretnek más zenekarok munkáiból inspirálódni. Ezzel pedig az égvilágon semmi baj nincs. Az “olcsó másolat” kritikát talán mi, 4024-esek ismerjük a legjobban, hisz van, hogy még a mai napig megkapjuk, hogy a 444-et majmoljuk. Az már más kérdés, hogy a nagy lelkesen 444-ezők már közel sincsenek annyira tisztában azokkal az oldalakkal, tartalomgyártási trendekkel, amelyeket Uj Péterék “kopiznak”. A gond tehát nem az inspirálódás és a trendek követése, hanem az egyértelmű plagizálás, ha valamit szinte változtatás nélkül, saját szellemi termékként beállítva veszünk át valahonnan.

Ezek alapján visszatérve a Wellhellohoz: a Rakpart című gigasláger bizonyos részei, egészen pontosan a basszussáv és a szaxofon szóló gyakorlatilag megegyezik az M83 nevű francia együttes Midnight City című dalának hasonló részeivel. Ez nem csak nekem, hanem a Lángoló Gitároknak is feltűnt.

Pár napja megmutatták nekem a Volt Fesztivál Himnuszát, a Wellhello és a Halott Pénz együttműködéséből született Emlékszem, Sopronban-t. A dalhoz készült klip első perce után azonnal beugrott, hogy honnan ilyen ismerős ez a koncepció. Ezúttal a brit rapper, Dizzee Rascal, és a Bonkers volt az áldozat.

Kicsit egyértelműbben:

Szerintetek ez plágiumnak számít, vagy sem?

Konzulens: Csende Gergő

Gif: Csende Gergő

Read previous post:
Őrizetbe vették a zebrán gázoló debreceni férfit

Folytatódik a zsinagógák felújítása a holokauszt-emlékév után is

Close