„Biztosan fogunk még találkozni!” – 2 Joints-búcsúinterjú, II. rész

Volt egyszer egy 2 Joints. A zenekar, amely 2009-ben egy középsulis baráti kezdeményezésből indult, majd az országos hírnév kapujáig menetelt. Aztán megtorpant és letette a „lantot”. Hogy élték meg a tagok a feloszlást? Mik voltak a legszebb pillanatok? Mi lesz velük a zenekar után? A 2 Joints két alapítója, Sárközy Dániel és Tajti Viktor ezekre is válaszolt. II. rész.

 

Milyen megnyilvánulásokat, visszajelzéseket kaptatok az ismerősök, rajongók vagy akár a titeket utálók részéről?

Tajti Viktor: Sok olyan visszajelzést kaptunk, hogy „jaj, de sajnálom”, de ezek között sok olyan van, akiket soha nem láttam koncerten, szóval ezekkel így annyira nem tudtam azonosulni. Ezektől függetlenül jólesett ez az érdeklődés. Negatív véleményekkel nem találkoztam.

Sárközy Dani: Meg azokkal eddig sem foglalkoztunk, igyekeztünk őket kizárni.

T. V.: Most már igazából mindenkit boldoggá tettünk! Debrecen egyik fele utált, a másik fele szeretett, most már mindkét felét kiszolgáltuk, örülhetnek.

elsőkonci

Hatéves pályafutásotok során mik voltak a leginkább negatív pillanatok?

T. V.: Nagyjából mindig is örökös vesztesnek tartottam magunkat, ez kicsit sok volt. A Suzuki Viadalon is kb. fél százalék, 40-50 szavazat döntött, a Talentométeren is leszerepeltünk, pedig esélyesként tartottak minket számon.

S. D.: Mindig apróságokon csúsztunk el, és ehhez egy-egy tag cselekvésének a hiánya is hozzájárult. A Suzuki viadalnál is megbeszéltük, hogy mindenki ossza meg a Facebookon, mondja az ismerősöknek, ennek ellenére volt olyan, aki ezt nem tette meg, nem törődött vele. Ki tudja, talán ezen is múlt a dolog.

T. V.: Az is nagyon rossz volt, amikor láttam, hogy egyre kevésbé lelkesedett a társaság. Borzasztó volt, hogy felmentem a színpadra, pörögtem, headbang meg minden, aztán láttam, hogy a mellettem állónak igazából mindegy lenne, hogy ha koncert helyett otthon nézné a tévét.

 

Hogy éltétek meg belülről a feloszlás tényét?

T. V.: Engem maga a ténye annyira nem viselt meg, nem érintett mélyen. Viszont volt előtte egy hosszabb folyamat, amikor nagyon kikészültem idegileg, és végül úgy döntöttem, hogy ezt nem folytatom tovább.

S. D.: Az pedig egyértelmű volt, hogy Viktor nélkül mi sem fogjuk folytatni.

T. V.: Eleve a feloszlás közlése és a megvitatása is defektes volt. Úgy akartam kiírni, hogy „a zenekar meghatározatlan időre felfüggeszti a munkásságát”, de volt olyan tag, aki ebbe is belekötött, hogy mégis mit jelent ez a kifejezés… Én meg meguntam az egészet, és akkor kiírtam, hogy „véglegesen”.

S. D.: Visszatérve: Tominak (Kiss Tamás – a szerk.) nagyon nehéz volt feldolgozni ezt a dolgot, vele nagyon régen beszéltünk, részben emiatt is. Fannit is nagyon mélyen érintette, ő konkrétan két hétig bőgött.

back

Hogy kicsit kellemesebb témával folytassuk: mik voltak a legszebb emlékek?

T. V.: Amikor a Punnany Massiffal együtt voltunk fent a színpadon. Az Élvezd című számuknál mi is vittünk fel kartonlapokat, mint a klipben, adtunk a tagoknak is, meg a közönség soraiba is jutott pár. Egy pillanatra elhittem, hogy én vagyok a Punnany Massif. Vagy amikor sokat ittam, és jött a kaktusz – bodysurfingeltem egy sziklakertben. Vannak sztorik…
Az EFOTT-on például megkaptuk a Punnany egyik szálláshelyét, csak nem szóltak R-Noldéknak, ő meg ránk nyitott. Vagy másnap, amikor nem tudtuk elhagyni a fesztivál területét, mert kivittük a kocsit, de bezártuk a kulcsot az autóba. Délután 1-től 6-ig vártuk a szüleimet.

S. D.: Amikor megismerkedtünk Viktorral. Emlékszem, az első gimis sítáborunk volt, és úgy vágtunk neki, hogy fogalmunk sem volt, hogy ki a másik, csak egy szobába kerültünk. Ezek után volt egy ilyen viccesen feltett kérdés: „Na, figyelj csak, csináljunk egy zenekart?” Erre mindketten rábólintottunk, de még abszolút nem gondoltuk ezt komolyan, aztán ahhoz képest elég szépen kiforrott a dolog.

T. V.: Ekkor még csak két dolog volt közös bennünk: hogy szerettünk gitározni, meg még nem tudtuk, hogy nem szeretjük a Ballantinest. Ez így összehozott minket.

S. D.: Vagy volt az a srác, aki az EFOTT-on behányt a kocsi elé, amikor mentem a fesztivál területén.

flyer

T. V.: Amikor elkezdtük az egészet, az is nagyon vicces volt. Danit én tanítgattam gitározni, és mindig elszívtunk egy vízipipát. Aztán ott volt az első koncertünk Bak Marci barátunk szülinapján, vagy például az első két csapókerti koncertünk, amik szinte telt házasak voltak. Vagy amikor Kiss Tomi vokálozott – ezúton felhívom mindenki figyelmét, hogy ne hagyják Kiss Tomit vokálozni!

S. D.: Az új tagok felavatása is jó volt, például szegény Petike mindent elhitt, azt is, hogy az első koncertünkön ezren voltak. Igazából minden sztori nagyon fog hiányozni.

T. V.: Életünk legrövidebb koncertje is jó emlék volt: Székelyföldön léptünk fel a Punnany előtt, de konkrétan nulla percet játszottunk. Előtte volt egy before party, ott nagyon jó volt a hangulat. Akkor úgy éreztem, hogy na, ez egy csapat! Utána viszont minden visszatért a mókuskerékhez. Saját magunk lustaságából fosztottuk meg magunkat egy csomó új élménytől…

 

Mik a tervek, mi lesz a zenekar tagjaival?

T. V.: Hans (Szitár Ádám basszusgitáros – a szerk.) a Líceumhoz csatlakozik, Norbi pedig a Fatal Errorhoz. Jelenleg ő jött ki a legjobban a sztoriból, mert rengeteget koncertezik. Fanni talán fog zenekarozni, de nem hiszem, hogy a stílusához abszolút illő formációt fog találni. Tomi, Petike és Dávid szinte biztos, hogy nem mennek máshova, inkább a sulira fognak koncentrálni. Tomi talán Miskolcon be tud szállni egy helyi ska zenekarba. Jómagam a Zion Refresht csinálom, a zenei része szinte teljesen megvan, már csak a szövegek kellenek.

S. D.: Én nagy rock and roll párti vagyok, bár ezt a zenét is nagyon imádtam. A zenélést semmiképp nem szeretném abbahagyni, csak még nem tudom, milyen formában tud ez megvalósulni. Mint mindenki, én is nagyon elfoglalt vagyok, de bízom benne, hogy egyszer megtalálhatom a helyem.

T. V.: A jövőben sem leszek ellenére annak, hogy zenéljünk, akár a srácokkal, akár másokkal, de ebben a formációban biztos, hogy nem fogunk már komolyabban zenélni.

 

Zárszóként, mit üzentek a rajongóknak?

T. V.: Valószínűleg lesz még egy év végi koncert, de ezt nem ígérhetem meg. Igyekszek azért évente egyszer összehozni egy közös ünneplést, bulit, mert ezzel még tartozunk a debrecenieknek, de ez a többiektől is függ.

S. D.: Köszönjük szépen a lehetőséget mindenkinek! Senki ne szomorkodjon, rendezzük a dolgokat, és fogunk még a zenével foglalkozni. A lényeg, hogy tök jó dolog volt ez az egész, számunkra egy kellemes emlék, reméljük, Nektek is az marad! Biztosan fogunk még találkozni!

T. V.: Legyetek jók, ha dugtok!

klip

Az interjút Varga Máté készítette.

Read previous post:
Kétszer is bombával fenyegetőzött a kisvárdai férfi

Karambol és motorosgázolás a Mikepércsi úton

Close