Minden, amit a kabai meteoritról tudni érdemes

Több, mint 158 éve csapódott be a híres kabai meteorit. Az objektum azóta már Hajdú-Bihari megyeikummá avanzsált. Ezúttal korabeli beszámolók segítségével mutatjuk be nektek, milyen reakciót váltott ki Kaba népéből a lehullott lebkő.

A kabai meteorit 2,601 kilogramm tömegű kő, amely 1857. április 15-én este 10 óra körül csapódott be Kaba határában. A nagyjából cipó alakú meteorit legnagyobb átmérője 16,4, legkisebb 10 centiméter, magassága 10,8 centiméter. Eredeti tömege 2,877 kilogramm lehetett.  Egyike az első meteoritoknak, amelyekben szerves anyagot mutattak ki. A meteoritot Szilágyi Gábor kabai gazda találta meg, miután megfigyelte lehullását is.

Az első szakember, aki kézbe vette Török József akadémikus volt, a Debreceni Református Kollégium természetrajz tanára. Ezért a korai híradások „kaba-debreceni lebkő” néven emlegették a meteoritot. Sztrókay Kálmán budapesti mineralógus a fehér zárványok fő ásványát, a spinellt mutatta ki benne, Friedrich Wohler göttingai német vegyész pedig szerves eredetű anyagokat mért a kabai meteoritban.

Kép: fizikaiszemle.hu
A kabai meteorit (Kép: fizikaiszemle.hu)

Török József korabeli írásában így számol be a történtekről:

A mult 1857-ik év april 15-kén estveli 10 óra tájban Kaba helységnek egyik jómódú és értelmes lakosa Szilágyi Gábor aludt a háza előtt, tehát a szabad ég alatt, midőn is egy sajátos zörej által, – mely az ő kifejezése szerint a mennydörgéstől egészen különböző volt – álmából fölriasztatott, s ekkor látott, egyébként felhőtlen ég és szélcsendes idő mellett, egy szerinte kocsi nagyságú, vakító fénnyel világító tüzes testet, mely Földes helység felől, tehát délkeleti irányból jőve, ívképű útját mintegy négy másodperc alatt bevégezte. Ezen tüneményt több szomszéd, sőt távolabbi helységek lakosai is észlelték, nevezetesen debreceni és kardszagi lakosok is. Más nap korán reggel Szilágyi Gábor a tanyájára lovagolt ki, mikor is útközben lova egyszer hirtelen neki bokrosodva horkolni kezdett, s tovább menni nem akart; ő pedig a szekér-járta úton megpillantott egy fekete követ, mely a kemény földbe annyira be volt nyomulva, és ékülve, hogy fölülete éppen a földdel színelt. A föld a kő körül be volt horpadva és megrepedezve. Kén- vagy egyéb szagot Szilágyi Gábor ekkor nem vett észre. E fölfedezés dacára Szilágyink folytatta útját és csak estve felé tanyájáról visszajőve ment ki több szomszédokkal és nézőkkel a hely színére ásóval és kapával fölfegyverkezve s a lebkövet kiásta. A sértetlen lebkő Szilágyi szerint 7 fontot nyomott, de élei és csúcsai több helyütt, valószínűleg nemes fémek kutatása tekintetéből, leüttetvén s a lakosok által széthordatván, a helységi elöljárók kegyeletéből gyűjteményünkbe jutott főtömeg jelenleg épen 5 és ¼ fontot nyom.”

Egy másik híradás már a földöntúli jelenségeket is vizsgálta egy kicsit. Szerintem az lehetett a korabeli Blikk:

April 15-én dühöngött szélvihar alkalmával Kaba város határán (…) a mezőről hazatérő több mezei munkás szemeláttára sajátszerű zúgó dörgés közt egy hat fontos leb-kő (meteor) esett le, a szemtanúk állítása szerint égve a levegőből. Mi állományát illeti, apró gömbölyű fekete kavicsokat lehet benne megkülönböztetni, itt-ott fehér kovagrészecskék, és porhanyó szürke, lyukacsos területecskék tünnek fel; küloldalain mindezen részek összefolyva, barna mázt vonnak az egészre, mi csakugyan égésre mutat. Az egész rendetlen alakú; egy tökéletesen kifejlett, s két más kifejletlenebb csúcsáról azonban azt lehet következtetni, hogy egy 6 csúcsú alak volt belőle készülőben. (…)

A kabai meteorit „szerencséje”, hogy a „hullás” közben és a földet éréskor épen maradt, és az is, hogy hamar megtalálták. Szerencsés körülménynek mondható az is, hogy a hullás és a megtalálás között nem volt eső, és a talaj felső rétege is száraz volt. A meteorit ugyanis, laza szerkezete miatt, a nedvességtől megduzzadva könnyen szétomolhatott volna.Az egyik leírásból kitűnik, hogy a meteorit kondritos jellege („apró, gömbölyű, fekete kavicsok”) már a megtaláláskor felkeltette az érdeklődést. Erről szól egy másik akkori írás:

„Mi végezetre a hátsó törlapot illeti …. a lebkő belső tömegének színe sötétszürke. Ezen sötétszürke tömegben számtalan apróbb és nagyobb fejérszínű pontok és foltok láthatók, melyek közül néhány szinte babnagyságú. …. Végre találtatnak az alaptömegben számtalan kisebb nagyobb köles-borsszemnyi nagyságú, tiszta fekete színű golyócskák v. tekecsek, melyek közül némelyek héjas szerkezetűek. Ezen golyócskákat az alaptömegből meglehetős könnyen lehet kiválasztani, mikor is …. kerekded gödröcskék maradnak vissza. Ezen gödröcskék és golyócskáknál fogva az alaptömeg némileg az ikrakőhöz hasonlít.

A kő jelenleg is Debrecenben van, a Református Kollégium Múzeumában, szilánkjait mintegy húsz helyen őrzik a világban (például Calcutta, London, Bécs, Moszkva, Washington). A lebkő nevét egyébként a helyi sportegyesület, a Kabai Meteorit Sportegyesület is viseli.

via hbmo.hu, fizikaiszemle.hu

Read previous post:
Tudtátok, hogy majdnem 21 éve terrorcselekmény történt Debrecenben?

Steve Jobs magyar volt, Munkácsy Istvánnak hívták, ezt mind a halálos ágyán mondta el

Close